Igaz, hogy csak a versenyek felénél járunk, de nagyon úgy néz ki, hogy a McLaren számára nem 2017 lesz az-az év, amely aranybetűkkel kerül be csapat történetébe. A konstruktőri összetettben az utolsó előtti, kilencedik pozícióban állnak, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy nagyon elmozdulnának innen. Ezért úgy döntöttünk, értékeljük mindazt, ami idáig vezetett, jobban mondva azokat a dolgokat, amiket letettek, vagyis le kellett volna tenniük az asztalra.

A wokingiak idei szezonja finom szólva sem alakult rózsásan. A tervezett ütemhez képest a csapat bevallása szerint négy hónapos lemaradásban vannak, és habár az autó kasztnija jó, a Honda gyengélkedései miatt ezt nem igazán tudják kihasználni, vagyis a Magyar Nagydíjig nem igazán tudták kihozni a potenciált a kocsiból.

Hogy ez mire lesz elég a jövőre nézve? A Hungaroring amúgy is feküdt a McLarennek, mivel a pálya nagy leszorítóerőt igényel, ebben jók az angolok, és a motorerő kevésbé dominál. Annak fényében, hogy a többi csapat is nagy leszorítóerőre játszott, kiváló eredményt értek el csapat pilótái, miután mindketten pontszerző helyen értek célba. Mint ismeretes Alonso a hatodik, míg Vandoorne a 10. helyen ért célba. Ezt az eredményt leszámítva azonban nem sokat mutatott a csapat az egész szezonban, így mindent egybevetve, a pilóták és a gárda teljesítményét 1-10 terjedő skálán pontoztuk.

Stoffel Vandoorne

Úgy tűnhet, hogy Alonsót jobban megviselte eddig az idény, csak mert jobban kimutatja, a valóság azonban az, hogy Vandoorne nehezebben kezelte a Honda-McLaren között kialakult mizériát. 2015-ben GP2-es bajnok lett óriási pontkülönbséggel, 2016-ban egy futamos beugrása során rögtön pontot szerzett, így korszakos tehetségnek kiáltották ki, de az F1-be kerülve teljes jogú tagként nem jöttek/jönnek neki az eredmények. Amikor mindkét pilóta célba ért – Bakuban és most Mogyoródon – Alonso jobbnak bizonyult, és a kvalifikáció terén mindössze egyszer, Nagy-Britanniában tudott a belga spanyol kollégája fölé keveredni. Az viszont, hogy megszerezte első pontját a Hungaroringen, új erőt adhat Vandoorne-nak a szezon második felében.

Pontok: 4/10

Fernando Alonso

A spanyol eddig a lehető legtöbbet kihozta a 2017-es idényből. Ugyan technikai okokból mindössze három futamon látta meg a kockás zászlót, de ebből kétszer pontot szerzett, utóbbi nagydíjon pedig közvetlenül a nagyok mögött végzett a hatodik helyen, és egyedüliként ő nem kapott kört. Egy olyan elit pilóta számára, mint ő, aki a vb címért szeretne harcolni azonban ez édeskevés, hiába mutatja meg versenyről-versenyre, hogy több mint 10 évvel második bajnoki címe után is mekkora potenciál rejlik benne, ha nincs egy versenyképes gép a feneke alatt, mindezt a hajára kenheti. Igaz idén az IndyCarban is kipróbálta magát, ahol az Indi500-on egy dobogó vagy akár egy győzelem is kinézett neki, de a Honda motorral hajtott McLarenje ott is megadta magát. Mindent megnézve azonban magabiztosabb teljesítményt nyújt, mint fiatal csapattársa.

Pontok: 8/10

A csapat

Finoman szólva sem volt összehangolt a McLaren és a Honda munkája. Nem volt meg a megfelelő kommunikáció a felek között, arról nem beszélve, hogy a Honda beszállásakor egy saját utas motorfejlesztésbe kezdett, ami az évek alatt nem jött be, így változtatni kényszerültek. Tavaly már úgy tűnt látják a fényt az alagút végén, azonban az idei kezdetre ez szertefoszlott, és hibát hibára halmoztak a japánok, csak Magyar Nagydíjra érkeztek úgy, hogy biztosak voltak benne, be fogják fejezni a futamot mindkét pilótával. Eközben a csapat megnövelt leszorítóerővel és alacsonyabb motorteljesítménnyel ment, ezzel is azt kommunikálva, milyen gyenge Honda az egyenesekben (nem sokat torzítottak a valóságon, de azért na). A leváltjuk a Hondát, nem váltjuk le mizériáról nem is beszélve, amit úgy tűnik szeptemberig végleg eldöntenek. Összességében véve két alkalommal kvalifikálta magát mindkét autó a Q3-ba, és mindössze egyszer volt dupla pontszerzésük, szerencsére ez a nyári szünetet megelőző, utcai pályának titulált magyar aszfaltcsíkon, de joggal bizakodhatnak a jövőt illetően.

Pontok: 2/10

Írta: Sleiher Dávid